Pszichológus-irodalomterapeutaként a célom pszichológus szemmel nézni az irodalmat, valamint a pszichológiai munkába építeni azt. Felfedezni és megmutatni, hogy hol és hogyan találkozik a kettő, és milyen közös utakon indulhatnak tovább. Hiszem, hogy a különböző szövegek a szórakoztatáson vagy tájékoztatáson túl a lelki egészségünk megőrzéséhez is elengedhetetlenek.
„Igazából egyik vers sem akarja megmondani, hogy hogyan vagy mit csinálj, csak felkínálja, hogy te ezzel azonosulj, vagy átvegyél tőle valamit, vagy hosszabb távon elgondolkodj rajta. Hogy elgondolkodj azon, hogy te mit miért vagy hogyan csinálsz.” – részlet egy korábbi
Manapság a naplóírásról sokunknak egy, valahol a tinédzser-korunkban felejtett színes-szagos füzet jut eszébe, amelyben minden szöveget úgy kellett kezdenünk, hogy „Kedves Naplóm!”, és életcélunk volt, hogy a testvérünk rá ne találjon. Most itt az ideje, hogy a naplóról való
Idén ünnepelte a Pécsi Tudományegyetem Biblioterápia szakirányú továbbképzése az ötödik születésnapját. Büszke hallgatóként beszélgettem a vezetőjével arról, hogy mik vagyunk és merre tartunk. Dr. Béres Judit, a Pécsi Tudományegyetem BTK Biblioterápia szakirányú továbbképzési
Első irodalomterápiás csoportom az egzisztenciális pszichológia témakörei mentén szerveződött, melyhez kortárs magyar költők szövegeit hívtam segítségül. Hét alkalom, hét vers, hat – reményeim szerint egytől-egyig gazdagabb önismerettel távozó – csoporttag. Összesen száznegyvenkilenc
Sokan saját tapasztalatból, sokan szakmailag megalapozott kutatási eredményekből tudjuk, hogy a bennünk tomboló viharokat gyakran lecsendesíthetjük azzal, ha szavakba öntve papírra, dokumentumokba vagy telefon jegyzetre vetjük őket. Naplót írunk, történeteket mesélünk, verset írunk.
A biblioterápia nem a Bibliával foglalkozik, és nem egy pszichoterápiás módszer, habár alkalmazhatja az előbbit és alkalmazhatja az utóbbi. De miben is több ez az itthon még kevésbé ismert módszer annál, mint hogy önsegítő könyveket olvasunk vagy könyvklubokat tartunk? Mítoszrombolás,