Első irodalomterápiás csoportom az egzisztenciális pszichológia témakörei mentén szerveződött, melyhez kortárs magyar költők szövegeit hívtam segítségül. Hét alkalom, hét vers, hat – reményeim szerint egytől-egyig gazdagabb önismerettel távozó – csoporttag. Összesen száznegyvenkilenc oldalnyi szakdolgozat, most csak egy öt perc alatt elolvasható összefoglaló. Az irodalomterápia módszeréről pedig itt már írtam részletesebben.

Az önismereti csoport hét alkalommal találkozott 2019 elején, szombat délelőttönként. Egy másfél órás alkalom során egy vers mentén beszélgettünk azokról a témákról, amiket a szöveg előhívott a csoporttagokból. Előzetes elképzeléseimet sokszor felülírta, és általában felül is múlta az, ami végeredményben történt, hiszen én a csoportot tervezve és a szövegeket válogatva csak a saját szemüvegemen keresztül láttam, akkor és ott pedig jelen volt hat teljesen új és egyedi szemüveg. Ez egyébként a csoportos önismeret vitathatatlan előnye, legyen az irodalomterápiás, vagy bármilyen más módszerrel tartott: innen garantáltan egy rakat új perspektívával távozik az ember.

Ami a szövegeket illeti, Horváth Benji, Kemény István, Simon Márton, Szabó T. Anna, Szöllősi Mátyás, Tisza Kata és Závada Péter verseit választottam, mert úgy gondoltam, hogy tökéletes vezérfonálként szolgálhatnak a lét alapvető kérdésein való elmélkedéshez. Nagyot nem tévedtem, egyrészt csoportvezetőként én is azt érzékeltem már a folyamat alatt, és a lezárás után is, másrészt a csoporttagok is arról számoltak be, hogy sokkal önreflektívebbé váltak, aktívabban gondolkodtak a saját élethelyzetükön, és az érintett kérdésekhez való viszonyulásukon, ráadásul nem csak azalatt a másfél óra alatt, hanem az ülések közötti időszakban is.

A csoport végével felelősségteljesebben és megfontoltabban léptek vissza a mindennapi életbe, nem utolsó sorban pedig újra feléledt bennük az irodalom iránti szeretet és fogékonyság.

Az egzisztenciális pszichológia és a lelki immunrendszerünk

Az egzisztenciális pszichológia a klasszikus pszichoanalitikus nézőponttal ellentétben nem az elfojtott ösztönökkel és a fontos környezettel szembeni küzdelemre, hanem az abból fakadó konfliktusra helyezi a hangsúlyt, hogy az egyén szembesül létének adottságaival. Az emberi lét adottságai alatt Irvin D. Yalom, korunk egyik legnagyobb hatású egzisztencialista pszichológusa bizonyos végső, megoldandó problémákat ért, olyan sajátosságokat, amelyek elválaszthatatlan velejárói az emberi létezésnek. Ilyenek a halál, a szabadság, az elszigeteltség és a jelentésnélküliség.

Az egzisztenciális létkérdések egyetemesek, mégis mindenki másképp tapasztalja meg őket. Ez talán egy orvostudományi modellel párhuzamba állítva érthető meg a legjobban. Eszerint a fertőző betegségek nem egyszerűen bakteriális vagy vírusos támadás következményei a védtelen szervezet ellen, hanem az ártalmas ágensek működése és a gazdaszervezet ellenállása közötti egyensúly megbomlásának következményei. Más szóval, a kórokozók állandóan jelen vannak a szervezetben – éppen úgy, ahogy a léttől elválaszthatatlan feszültségek sem kerülnek el senkit. Hogy az egyén beteg lesz-e vagy sem, az a szervezete kórokozókkal szembeni ellenállásán múlik: ha az ellenállás csökken, kialakul a betegség.

Az egzisztenciális nehézségek akkor válnak problémává az életünkben, ha nem gondolkodunk róluk, nem készítjük fel rendesen a lelki immunrendszerünket, a mindennap életben tipikusan úgy gondoljuk, hogy „az ilyesmi mindig csak mással történik, nem velem”.

Itt jön képbe az önismeret és a terápia.

Csoportvezetőként az az elsődleges feladatom, hogy rábírjam a csoporttagokat az önálló, felelősségteljes gondolkodásra, ösztönözzem őket arra, hogy vizsgálják meg és tudatosítsák a saját személyes viszonyulásukat bizonyos egyetemes kérdésekhez, ezáltal megteremtve, hogy az ülés végén a szobából kilépve a világban is tudatosan és önreflektíven foglalják el helyüket.

A csoport tematikájaként is azért választottam ezeket a kérdéseket, mert azt láttam, látom magam körül, hogy – sőt, sok közülük kifejezetten tabu téma – a mindennapi életünkben nincsen tere és ideje a róluk való beszélgetésnek, pedig szükség igenis van rá, megkerülni nem tudjuk őket, nem is kell, szőnyeg alá seperni lehet, de onnan előbb-utóbb kitalálnak maguktól, és az szó szerint rámehet az egészségünkre.

***

Ha többet szeretnél olvasni az egzisztenciális pszichológiáról: Yalom, I.D. (2017). Egzisztenciális pszichoterápia. Park Könyvkiadó, Budapest.